Guest
Hatvanhét év távlatából talán végre érdemes lenne alaposan szemügyre venni azt, hogy a Globális Valóságipari Művek miként tárolta akkor is a magyarság többségét a hamis valóságok ketrecében. Szívszorító átélni, hogy hatvanhét év elteltével nagyjából ugyanolyan „csinált” valóságként illik e történelmi drámára tekinteni, mint szinte minden alapvető történelmi eseményünkre. Ha egy emberi közösség a saját múltja értelmezését is „másokra” bízza, akkor ugyan milyen módon tanulhatna abból, ami megesett vele. Nagy Imre onnantól kezdve, hogy zseniális érzékkel „elvtársakként” szólította meg az éppen, hogy elvtársak ellen fellázadó nemzetet október 23-án este, egészen odáig, hogy 4.-én belehazudta az éterben, hogy a kormány a helyén van, szánalmas bábfigura volt, Hogy kinek a bábfigurája, az abból is sejthető, hogy a legközvetlenebb munkatársai kivétel nélkül a SZDSZ szupersztárjai lettek.
