Guest
Powered by Restream “Egy hajón ültünk, utaztunk sok emberrel. Aztán egy fekete hajú és szemű, barna bőrű férfi, aki tanár volt, hozott két nagy, fekete szobor szerű, emberi fej formájú edényt. Anyám ott ült mellettem, és a férfi azt mondta, hogy valami szigetről hozta. Nem emlékszem pontosan melyikről, és nekünk szánta. És mondtam, hogy ezek valamiféle bálványok, és kösz, de nekem ez nem kell. Azt mondta, nem baj, majd akkor ők használják, és hogy milyen jó gulyást fognak ebben főzni. Mikor körül néztem, már egy tisztáson ültünk, és elkezdtem nekik mondani, hogy ne csinálják ezt, mert ezek bálvány szobrok, és Isten nagyon utálja ezt, és ennek nem lesz jó vége. De kinevettek, és mondták, hogy hülyeséget beszélek. Erre azt válaszoltam, hogy jó, majd meglátjuk, kinek lesz igaza, mert amit Isten mond, az eddig is megvalósult, és Ő nem hazudik. Ekkor visszakerültünk a hajóra, és az emberek körbeállták az edényeket, …
