Guest
Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát Táncol, amíg elszédülsz, Nehogy rábízd éjjeled álmát! Vén völgy mélyén halvány fény, Hajnali tűz kél nem várt rém, Átkel a hídon a folyónál, Átfut az erdőn, bosszút áll. Zord hegyek csúcsát elérné Emberek búját megnézné, Vándorok útját bejárná, Ha égen a felhő nem várná. Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát Táncol, amíg elszédülsz, Nehogy rábízd éjjeled álmát! Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát Táncol, amíg elszédülsz, Nehogy rábízd éjjeled álmát! Ártó tündér varázsol, Olvad az élet a dalától, Vérvörös fényt szór magából, Tűzszívű szolgát halálból Zord hegyek csúcsát elérné, Emberek búját megnézné, Vándorok útját bejárná, Ha égen a felhő nem várná. Táncol az eleven tűz, a holdra szegezi a lángját Táncol, és vadakat űz, a széllel keresi a párját Bárhol ha mellé ülsz, érzed féktelen vágyát Táncol, amíg elszédülsz, Nehogy rábízd éjjeled álmát!
