Guest
Szövegírók: Heltai Jenő Zeneszerző: Kacsóh Pongrác Egy rózsaszál szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél, Nem tud az írni, aki küldte, és aki küldte már nem él. Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál, Az ő porából nőtt e rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál. Az ő porából nőtt e virág, életre kelt a néma rög. Meghalt a lány, de él hűsége, és él szerelme, mely örök. Átragyog az a bús koporsó, a sírgödörből is kiszáll: az ő emléke ez a rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál. Egy rózsaszál, ezt hoztam én, benne az ő szerelme ég, Így tud a hűséges szerelmes a síron túlról szeretni még. Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál, Az ő porából nőtt e rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál. Nyugszik a csöndes temetőben, szemét lezárta a halál, De él szerelme, ez a rózsa, e rózsa, rózsa, rózsaszál.
