Guest
BESZÁMOLÓ: Sikeresen teljesítettük a “Kitörés 25 km“ emlék- és teljesítménytúra -t, 5:45 óra alatt. Ez a táv a Budai Várból a Virágos-nyeregig tart. Így mentünk mi, Magyarország egyik legnívósabb sportrendezvényén, mely egyben emléktúra is az 1945. februárjában hősi halált halt magyar és német katonák tiszteletére. Az indításkor időben, majdnem pontosan 16:30-kor el tudtunk indulni az Esztergomi bástyától, ahol több ezer résztvevő várta még az indulását. A többség a teljes távra, a közel 60 km-re nevezett be. A Várfok utcán “törtünk ki“, a Postapalota mellett, majd a Városmajoron át értünk a Diós-árok aljához. Itt kezdődik a túra egyik nehezebb szakasza, folyamatos, egyre meredekebb emelkedővel. Útközben gyalogosok, buszsofőrök jelezték a szimpátiájukat a túrázók felé. Akik a Diós-árkon feljutottak, egy részük megállt pihenni, kifújni magát. Ezen a szakaszon sötétedett ránk gyakorlatilag, így az első ellenőrzőponthoz, a Széchenyi-emlékműhöz már sötétben értünk 5,5 km megtétele után. A pecsételés kiválóan haladt (orosz állomás), pár percnél többet nem kellett várni (a későbbi helyeken sem). Normafánál léptük át a székely kaput, és kezdődött az erdei menetelés. Itt kapcsolták fel már többen is a fejlámpákat, elértük az első katonasírt a Csacsi-rét felett. Rengeteg gyertya égett már itt, a Három katona sírjánál. A második ellenőrzőpontot (Budapest Őrzászlóalj) elhagyva, már egysoros vonalban tudunk haladni. A János-hegy derekáról visszanézve nem lehetett látni a fejlámpás sor végét, minden méterre jutott 1-1 túrázó. Felértünk a János-hegyre, itt a hagyományőrző magyar határvadász zászlóalj pecsétjét kaptuk meg, de itt került felállításra korabeli vöröskeresztes segélyhely is. Ekkor 12,5 km volt a hátunk mögött. Folyamatosan hömpölygött fel a túrázók sokasága, számtalan egyéni hagyományőrző csoport is érkezett. A Szépjuhásznén átkelve, érkeztünk 15 km megtétele után a Nagy Hárs-hegyre, ekkor már csepegni kezdett az eső. Itt a Fallschirmjager csoport igazolta a továbbhaladást. Csúszóssá váltak az esőtől a kövek, de ahol mentünk, szerencsére senki nem szenvedett sérülést. A Vadaskert bunker-rendszere szépen megtisztítva, mécsesekkel megvilágítva, gyakorlatilag egy szabadtéri múzeumnak hatott. Több katonasír is szegélyezte az utunkat itt is. Az Újlaki-hegyre felfelé vezető igen meredek kaptató elkezdte őrölni a túrázókat, itt 5-10 méterenként álltak félre egyet pihenni a kevésbé edzettek. Már itt lehetett hallani a fenti szovjet ellenőrzőponti orosz nyelvű ordításokat, illetve egy dobtáras katona üvöltött az egyik fa mellől: “Davaj!“ Ez a szovjet ellenőrzőpont, ami 20,5 km megtétele után következett, az egyik legkorhűbben berendezett tábor volt. A videón ezt is láthatjátok! Innen az Újlaki-hegy csúcsára meneteltünk fel, visszanézve hihetetlennek tűnt a mögöttünk érkező fénypontok vonala, pislákolása: a több ezer túrázó a Budai-hegységen át. A végét innen sem lehetett még látni, de a Nagy-Hárs-hegyről kanyargott le öt kilométeren át a sor... A Virágos-nyereghez közeledve már sárossá vált az erdő széli csapás, mert bár csak kicsit,de folyamatosan esett az eső. 22,5 km után értük el a célt, ahol átvehettük az oklevelet és kitűzőt. Első Kitörés túránk volt, ahogy többeknek is, akikkel beszélgettünk induláskor. Nagyon nagy élményt ad, hiszen az extrém sport élményen túl történelmi töltetet is ad a rendezvénynek. Köszönjük a hagyományőrzők és a pontőrök, a rendezők munkáját! Egy rövid videó a túráról, így mentünk mi, a Vártól a célig. A bejegyzés megosztható, köszönöm a megosztásokat 🇭🇺👍
