Guest
Senkifalva (2007) c. albumról. Temetnek engem, pedig végre élek Élve temetnének el a görények. Sarat szórnak rám, föld lesz ha kiszárad. Talán majd a sírban tartom a pofámat. Jönnek a régiek, jönnek az újak. Netfüggő mutánsok álnevekbe bújnak. Micsoda törpéket szült az elmúlt század. Sok bogyozó nyulat, aki sosem lázad. Lesből szart dobálnak, húgyszagú narancsot. Névtelenül írják a sunyi parancsot. Okádják a mocskot, akár a kanális Nekik ez az élet és ez lesz a halál is. Refr.: (x2) Jönnek jobbról, jönnek balról, jönnek lentről, jönnek fentről de bárhová nézek, senki sem jön szemből. Tornából felmentett negyvenéves aggok, Írástudó szolgák, zsíros tévémajmok. A gyűlölet ad nékik egyedül örömöt, Töketlen tőkések, koravén köcsögök. Butikjuk van, bankjuk, más pénzén firkálnak, nyalnak jobbra-balra, holnap kihez állnak? Üvöltő vadállat, így lettem nevezve, hogy ütöm-verem őket, mint egy őrült medve. Hát ne szarjatok be! Rég nem érdemes! Isten ostora nem egy vén blues-énekes. Aki sem trendi, se csöves, se dendi Akit se bank, se párt nem tudott megvenni. Refr. Jönnek jobbról, jönnek balról, jönnek lentről, jönnek fentről de bárhová nézek, senki sem jön szemből.
