Guest
A Fonó Zenekar az 1997-es megalakulása óta a magyar népzenei mozgalom szereplőitől szokatlan művészeti „közelítésekre” vállalkozott. Az „Atyai ág” címet viselő kezdeményezés is hasonló célokat követ, hiszen keretében a magyar népzene keleti irányú kapcsolatait kívánja a közönség elé tárni. A magyar népzene keleti párhuzamait felvonultató első konkrét adatokat Kodály Zoltán A magyar népzene című művében (1937) találhatjuk. Kodály a magyar népdalok rokonságát (cseremisz, nogaj, udmurt, tatár és baskír dallampárhuzamok mentén) egyértelműen a nagy eurázsiai füves pusztán, illetve az azt övező területeken élő ugor és türk népek népzenéjében állapítja meg. Ez a felismerés indította el Agócs Gergelyt is a különféle türk és finnugor népek szállásterületeire, hogy a Kodály által vázolt feladatok elvégzésén, illetve a tudományosan megalapozott összehasonlító vizsgálatok kidolgozásán munkálkodjon. A szúrópróba-szerű hanti, komi, udmurt és baskír gyűjtései után az Orosz Föderáció észak-kaukázusi térségébe – a Kabard-Balk
