Nincs más olyan magyar falu, mint Szelmenc. A települést a főutcája kellős közepén vágták ketté úgy, hogy egyik része sem található Magyarországon. Először Szelmenc temetőjének kellős közepén húzódott a Szovjetunió és Csehszlovákia államhatára, aztán “kegyelemből“ arrébb vitték a határvonalat a főutca közepére. A színmagyar település lakói egyszer csak arra ébredtek, hogy nem tudnak átmenni Szelmenc másik végébe. Családokat, barátokat vágott ketté a határvonal. Nem egy olyan esküvőt tartottak, hogy a menyasszony és a vőlegény kisétált a szögesdrótokhoz, villanypásztorokhoz, tehát a határkerítéshez, hogy az aknazár túloldaláról a családtagok felköszönthessék őket. Később palakerítést húztak fel a főutcára, így pedig elvágtak minden kapcsolatot Kisszelmenc és Nagyszelmenc között. De a furfangos magyarok mindent kitaláltak: népdalokba szőtt híreket énekeltek a határ mentén, így tudatták a túloldaliakkal, hogy ki halt meg vagy ki házasodott. Aztán kiskacsák szárnyai alá kötött levelekkel tájékoztatták a tőlük elvágott rokonságot. Furcsa, megmagyarázhatatlan, döbbenetes ez az élet, ahol a határ két oldalán lévő legközelebbi házak között 22 méter volt a távolság, ám ezért 310 kilométert kellett autózni. Több filmet is forgattam a Kis-Berlinnek is nevezett Szelmencen, amely most is ketté van osztva, csak éppen Szlovákia és Ukrajna között. Az egyik oldalon euróval fizetnek, a túloldalon hrivnyával. Itt még csak 11 óra van, amikor ott már déli 12. A nyugdíjak tízszer akkorák az utca egyik végén, mint a másikon. Ez Szelmenc. Aki megnézi ezt a mozit, elfelejt panaszkodni, garantálom! A filmben Heltai Csaba elképesztően sokatmondó fényképei is helyet kaptak. Köszönöm nagyszerű munkáját! #szelmenc #kettévágottfalu #felvidék #kárpátalja #ukrajna #szlovákia #tvrtko #tvrtkoaföldkörül
Hide player controls
Hide resume playing