Guest
“Hány őszbe haltunk már bele, és hány tavaszból nyertünk újabb életet, mennyi semmitmondó téli napot féltünk, ami könny-homályba sírta a deres éveket. És lám mégis itt vagyunk, mi halhatatlanok, kik tűrve szenvednek, de sosem adják fel, mert nekünk minden perc egészbe font szakasz, úgyis, ha holt álmunk sírgödrökön kel. Hisz mi egymástól tanultuk, menni-menni kell, azon a törtkavicsú úton, mit lábunk megszokott, nem állva meg ott sem, hol szabad a pihenés, akkor sem, ha cipőnk rongyosra kopott.
