Guest
Az 1998-ban, a Vígszínházban bemutatott Szent István körút 14. című darabban hangzott el először a dal. Éneklik: Fesztbaum Béla, Hajdu Steve, Csőre Gábor, Oberfrank Pál, Király Attila. Feltöltötte: Kátai Zsolt Dalszöveg: Jó éjszakát - gondolta, s lassan elindult haza, az öltöztető Marika a kockás plédet még rásimította, “Tessék vigyázni művésznő“ - ezt még jól hallotta, s azt is hallotta, ahogy bedörrent a színház kapuja Pedig elégedett lehetnék - gondolta, egész szép este volt, csak az a főiskolás leány, az valami borzasztó, hogy az mit csetlett-botlott, persze nyilvánvaló, hogy kinek a babája - gondolta, és befordult a sarkon Sulyok Mária És ment, nagyon lassan ment, lassan ment, óvatosan ment, a múltkor majdnem elcsúszott, most már óvatosan ment, egy Moszkvics jött nagy csattogva, jó gyorsan, de nem fröcskölte le, a hátsó ülésről megbámulták, Ő észre sem vette Istenem, jaj, - gondolta, milyen fáradt vagyok, de a legnagyobb baj, - gondolta, hogy még enni sem tudok, egy fél pohár tej meg egy pár szem keksz lesz a legjobb vacsora, - gondolta, és befordult a sarkon Sulyok Mária Az Undorító eszpresszóban - Ő így hívta - még szól a zene, egy ilyen helyre Mária, ha megölnék, akkor sem lépne be, de egy fa mögött megállt, és elbújva onnan hallgatta, olyan ismerős ez a kuplé, de hogy honnan, már nem tudta Most egy szép autó lassít, s a sofőr szól a nyitott ablakon át: “Excusez - moi, Madame, nous cherchons le Grand Boulevard“, és Mária felnevetett: “Es befindet sich gerade hinter Ihren Rücken - au revoir“, s az órájára nézett, te jó ég, milyen késő van már S a megállóban csókolózott a körzeti doktornő és egy diák, egy jó nagyot köhögött, aztán szégyellte magát, eszébe jutott valami, kicsit elmosolyodott, a nyavalyás kockás pléd már megint majdnem lecsúszott És otthon van, a lift indul, Mária már a fülkében áll, és megvan a tej, meg a keksz, meg a könyv, meg a szemüveg és a kulcs is megvan már, a tükörbe néz, és nem tetszik, egy grimaszt csinál, visszakacsint és úgy mormolja, hát ez volt hajdanában kérem, Sulyok Mária 87. november, Farkasrét - milyen szép búcsúbeszéd, a koszorúk zörögve borítják be az ócska fekete furgon tetejét, induljunk jobbra föl, igen, díszsírhely, az 1-es parcella, és befordult a sarkon Sulyok Mária
