Guest
Budapest. 1945 február 11. Néhány óra alatt úgy nyelt el negyvenezer fiatal katonát a föld, mintha sosem léteztek volna. Legfeljebb 80 magyar lehetett, aki élve kijutott a vörös pokol szorításából. A többiek itt nyugszanak a lábunk alatt. Aszfalt került katonáink csontja fölé, új vakolat fedi a golyónyomokat. Látszólag ennyi is elég ahhoz, hogy a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiájának minden emléke eltűnjön. Osztyapenkó, és Steinmecz legendáját, Tolbuchin és Vorosilov nevét kívülről fújja egy generáció. De azok közül egyet sem tudnánk megemlíteni, akik életüket áldozták Budapest védelmében. Itt állunk, lelkünkben ezernyi kérdéssel, amelyek közül csak egyre tudjuk biztosan a választ. Budapest védői, állva haltak meg. Dextramédia, 2014
