Guest
A kocsma mögött már a világvége vár, ahol a győztes a cipőjére pisál. Gitárok küzdenek jegenyefák felett, nézem az elrobogó Göncölszekeret. A kékes sötétben neked koccanok, a nyelved piszkálja ki azt a mondatot, hogy a poharam alján ülepedik le egy adag szplín, amit begyűjt az este. Szorgos méhek helyett, tücskök zavarják a kozmosz végtelennek tűnő nyugalmát. Én meg azt akarom, hogy álljon az idő, legyen az éjszaka áttekinthető. Ne érezzem többé a percek múlását, ragadjon fent a Hold, ne kergesse vágyát!
