Guest
A XV. kerületi polgármester immár sorozatban másodszor tette lehetővé, hogy a kerület lakosait meghívja egy nyílvános disznotorra a Rákospalotai-Pestújhelyi Múzeum udvarába, a Pesztújhelyi út ám alá, reggel 6-tól este 6-ig. Ettünk ittunk vígan éltünk. A disznót Isaszegen vettük, mert az ottani gazda adta a legolcsóbban kilóját a szegény párának, még élve röfögve 500 volt kilója. Azután következett az EU szabvány szerinti árammal elkábítása, és a sziven szúrása a 120 kg-os röfinek. Miután kilehelte a lelkét, és felfogták a gazdasszonyok a vérét, már kezdődött is a hagymás vér sütése az egyik üstben, amelyből jóízűen falatoztunk, és egy gramm sem ment veszendőbe. Nos, de ez után következett az általam legjobban szeretett pörkölt bőr és a pörkölt fülének az evése sóval, savanyú erős paprikával és kenyérrel. Hát ennél finomabb dolog nincs is a világon. Sajnos a kolbász fűszerezésénél a gyerkekre jobban voltak tekintettel, mint a felnőttekre, és csak szinező őrölt paprika, és kevés bors került bele, a fokhagyma mellett, és így nekem nem nagyon ízlett, hiába volt friss húsból készítve. Sajnos ugyan így jártak el a véres rizses hurka és a zsemlés májas esetében is, és így az sem ízlett annyira, mint amikor az idősanyám csinálta majorán pélyvával jól fűszerezve. A sűlt hús még finom volt, de a töpörtyű összeesett, így oszt nem igazi háztáji vót ez a disznó. Ide tettük oda tettük fülét farkát megettük, nem maradt belőle még hírmondónak sem.
